Ha megértettük, hogy mi is az a szerver-kliens architektúra, akkor ez alapján könnyen ki tudunk oda kanyarodni, hogy milyen előnyökkel szolgálhat egy szerver alkalmazása, felhasználási igényeinktől függően.

Miért tárolnánk 3 különböző számítógépen a családi fotóinkat, ha egy központi, centralizált tárhelyről mindenki elérheti őket? (Ezáltal csak 1 helyen [a szerveren] foglalnak lemezterületet).

Kisvállalkozásunk irodájában, ahol több számítógépen folyik a munka, tarthatjuk a szükséges adatokat egy meghatározott szerveren, így az mindenki számára elérhető, megkönnyítvén ezzel a közös munkát.

Kamerás megfigyelőrendszerünk vezérléséhez szintén használhatunk szervert, ezen a központi helyen tároljuk majd a historikus felvételeket, míg a kliensek hozzáférhetnek ezekhez bárhol és bármikor.

Miért töltenénk fel a mobilunkkal készült videókat feltöltjük egy cloud(felhő)-szolgáltatásba, azért, hogy valahol, valakinek a szerverén tároljuk az anyagunk?

Ha akarunk egy honlapot, akkor tárhelyet kell bérelnünk, mondjuk egy szerveren valahol. Vagy nem bérelünk tárhelyet, hanem kell nekünk egy saját szervert üzemeltetnünk 0-24-ben. Annyira a mindennapjainkat átszövi már 2020-ban a szerver-kliens architektúra, hogy igazából észre sem vesszük.

Vannak tehát dolgok az életben, ahol a kliens-mivoltunktól elvonatkoztatva érdemes elgondolkozni, és megérteni, mire is lehetünk képesek, ha kicsit „szerverszemmel” nézzük a világot, melyek azok a szolgáltatások, amelyeket mi, mint kliens igénybe veszünk, nap mint nap, de igazából saját szerver alkalmazásával ugyanazon architektúra előnyeit más felállásban tudnánk kihasználni.

A jó szolgálat

Nagyon jó szolgálatot tud tenni, ha van egy olyan „egységünk” valahol, ami a mi speciális adatkezelési-igényeinket ki tudja elégíteni, avagy hatékonyságot elősegítő funkciókkal tudja kiegészíteni. Ha van egy számítógépünk, és az ezen tárolt adatokhoz más eszközökről hozzáférünk, ha ez a számítógép tud nekünk szolgáltatni (webtárhelyet, médiamegosztást, megfigyelő-rendszert, levelező szervert).

Továbbá, ha ezen a gépen keresztül fájlokat és adatokat tárolhatunk biztonságosan, ha ezt az eszközt használhatjuk arra, hogy napi munkánk eredményét, vagy életünk élményeit bebiztosítsuk, de ezen felül bármit ezek közül akár másokkal is megoszthassunk… Miért is ne élnénk a lehetőséggel? Ez mind mind olyan funkció (és a lista elég hosszú lehetne), ami egy saját kiszolgálóba – más néven szerver – bérlésébe, vagy tulajdonlásába „taszíthatja” a felhasználót.

Legtöbbször csak az a gond, hogy nem ismerjük a lehetőségeinket, így ez mind fel sem merült bennünk ezidáig.

Egyszerű és hétköznapi példával élve: ha nekem van egy média szerverem, akkor ő mondjuk a tárolt (letöltött) filmsorozatok „sugárzására” képes a hálózat más résztvevőinek irányába, a tabletem vagy tv-m pedig egy kliensprogram futtatásával a szerver által megosztott tartalomhoz történő hozzáférést teszik lehetővé….

Mit jelent ez? A szerveren tárolódik (az akár a szever által) letöltött tartalom, és innen elérhető mindenkinek (akinek jogosultsága van). Mondjuk a mobilommal elindítok egy letöltést a szerveremen keresztül, és mire odaülök a tv elé, a tv már le is tudja játszani a központi szerverre letöltött tartalmat… Nem varázslatos?

Nem kell a pc-t/laptopot hdmi kábellel a tv-be dugni, nem kell képernyőt ráküldeni a tv-re a laptopról, nem kell a pendriveot a számítógépből letöltés után a tv-be átdugdosni, nincs a tv-nél egy külső merevlemez amihez semmi más nem fér hozzá, és amit néha „frissíteni kell új tartalmakkal….”.

De lépjünk egy szintet… ha te fájlokat akarsz megosztani az ügyfeleddel, akkor a te szerveredhez neki egy másik külső helyszínről, nem helyi hálózatból kell valószínűleg csatlakozni. Ezt ugyanígy megteheted!

A sávszélesség

A sávszélesség fogalma mellett nem tudunk elmenni anélkül, hogy egy kicsit beszélnénk róla. Az eddigiek alapján már körvonalazódhat benned, hogy felhasználástól függően egy szerverfunkciókkal felruházott erőforrás lehet nálunk otthon a tv mellett (kamrában, garázsban, irodában), de lehet „valahol a távolban” is – ez esetben lényegében egy „kiszervezett szerverszolgáltatást” vásárlunk. A két verzió közötti egyik legkardinálisabb kérdés az a rendelkezésre álló sávszélesség – nincs jó és rossz, szimplán felhasználási igény, és ennek megfelelő szolgáltatási irány.

Ha visszamegyünk az előző szakasz utolsó példájához, akkor abban a vállalkozás – ügyfél közötti fájlmegosztást leíró esetben az adatok áramlásának sebességét nagyban fogja befolyásolni az internetkapcsolataitok sávszélessége,

A számítógépes hálózatok sávszélessége tulajdonképpen az egy keresztmetszetre eső, pillanatnyi adatátviteli képességét írja le az adott hálózati kapcsolatnak. Mindezt kétirányban.

Mert az adatok jobbra és balra is mennek 🙂 Viccet félretéve, az adatok (tudjátok a nullák és az 1ek, mint bitek) közlekednek a szervertől a kliens felé (letöltési sávszélesség), és a klienstől a szerver felé (feltöltési sávszélesség). Ok, de mi az a pillanatnyi adatátviteli képesség? Nagyon tömören egy technológiai jellemzője egy adatkapcsolatnak, amely meghatározza azt, hogy egy adott mennyiségű adat átviteléhez mennyi időre van szükség.

Mindezek következtében a sávszélesség és az adatátvitel mértékegysége nem lesz meglepő: Adat / idő -> Bit / másodperc, azaz bps. Emlékeztek még mi volt a ’90-es években? 56Kbps volt a standard modemes internethozzáférés letöltési irányú sávszélessége. 56000 bps. A bit byte átváltás alapján: 7Kbyte/sec -> Egy valamire való 500KB-os (akkoriban nem is rossz) minőségű kép letöltése 1 perc 11 másodpercig tartott, feltéve, hogy az internetkapcsolatunk tudta hozni az elméleti maximumát. Nade elég a nosztalgiából, ugorjunk vissza a jelenbe:

Az internetszolgáltatónk által kiépített internetkapcsolat milyensége határozza azt meg, méghozzá a feltöltési sebesség mondja azt meg, hogy az otthoni hálózatunkból milyen MB/s, KB/s (Mbps, Kpbs) sebességekkel tudunk adatot, vagy lekérdezéseket küldeni távoli szerverek irányába, és a letöltési sávszélességünk határozza azt meg, hogy milyen sebességgel tudunk adatokat (lekérdezésekre adott válaszokat) fogadni.

Az, hogy otthon, vagy a cégnél hálózaton belül milyen sebességgel másolgatunk, az pedig a belső hálózati infrastruktúránktól függ, például az eszközeink (router, kábelek, maga a laptop, vagy tv) le tudják a kezelni a kábelen gigabites, vagy wifin több száz megabites sávszélességeket.

A Te otthoni/céges belső sávszélességedről, és mérésének fontosságáról írtunk két cikket, ezeket itt és itt találod meg.

Le- és feltöltés egyidejűleg, de más mennyiségben

Az internetes sávszélesség mint olyan tudniillik tehát le és feltöltésből áll: a böngésződ (eszközöd) küld egy kis minimális mennyiségű adatot a távoli tartalmak irányába, amire egy választ vár. Ez a válasz lesz a tartalom, amit kapsz a „lekérdezésedést” cserében.

Ezért van az, hogy lényegében egy „gyors” internet az gyors letöltést jelent, és a feltöltés elhanyagolhatóbb, ezért alakultak ki oly sok helyen aszimmetrikus hálózati kapcsolatok. Ezzel ellenben, ha Te mondjuk torrentezel, és seedelni akarsz, akkor a te interneted felfele töltésének sebessége fogja a szűk keresztmetszetet jelenteni (a tőled letöltőnek vélhetően (jó esetben) nagyobb lesz a letöltési sávszélessége).

A mai világban igen népszerűek az aszimmetrikus otthoni internethozzáférésék, elvégre az élvezetes alapszintű „szörföléshez” arra van szükség, hogy egy kis adatot feltöltünk, majd csőstül kapjuk a tartalmat a böngészőnkben. Egy ilyen, nagyrészt aszimmetrikus internetkapcsolatokkal rendelkező helyzetben a saját szerverünk feltöltésre biztosított sávszélessége (az internetszolgáltatónk által) fogja meghatározni, hogy az adott ismerősünk milyen sebtében tud tőlünk bármit is letölteni.

Mi köze a sávszélesség-témának a saját szerveredhez?

Ha te otthonról távolra nagy mennyiségű adatot kell hogy továbbíts (képzeld el hogy a youtube összes videója nálad van a kamrában, és mindenki onnan néz valamit naponta többmilliós nagyságrendben), akkor a te internetkapcsolatod „feltöltési” sávszélessége egy igencsak meghatározó kérdés.

Ha a nappalidban van a szervered, akkor az sebességbeli letöltési problémákat eredményezhet a fogadó félnél. Ha távoli szerveren van a tartalmad (ide egyszer feltöltöd), akkor a fogadó felek onnan vélhetően villámgyorsan le tudják tölteni, amire szükségük van…. Tehát ez esetben a centralizált adattárolási helynek érdemes a „távolban” lennie, ahol általában sokkal jobb az internetkapcsolat. (Távolban = egy szerverparkban, az internet gerinchálózatára kötve).

Ha viszont te otthon 8 tonna filmet nézel hetente, és ehhez a 8 tonna tartalomhoz nem feltétlen kell még 192 embernek hozzáférnie egyidejűleg, csak neked, akkor a szervert inkább a nappaliba kell tenned, két dolog miatt: 1, sok tárhelyre lesz szükséged, az pedig a nappaliban lévő saját szervered esetén sokkal olcsóbbra jön ki 2, amikor egy film megnézése mellett döntesz,akkor az legyen mar letöltve, álljon rendelkezésre, és ne függjön attól milyen az internethálózat leterheltsége, hogy te tudod-e nézni a filmed. A netkapcsolat el is mehet, a számodra szükséges adat már a házban van.

És ez a fontos: Tudni azt, hogy milyen felhasználásra kell nekünk egy szerver, és ez alapján mérlegelni, majd döntést hozni.

Tisztázzunk egy dolgot, milyen felállásokban lehet neked saját szervered?

Tehát vagy van/veszel/vettél egy eszközöd, ami szerverként funkcionálhat, vagy ha nincs, akkor bérelhetsz ilyet.
Ezen felül az a kérdés, hogy magadnál akarod tartani a szervered otthon, vagy a távolban. Az előző bekezdésben taglalt sávszélesség téma az egyik leginkább meghatározó tényező ebben a kérdésben, de a lentiekben fogsz találkozni a társaival.

Saját eszközöd lehet otthon, vagy lehet egy bérelt helyen (elviszed valahova, ahol internetre kötik, és üzemeltetik [ez a mai világban tudtommal nagyon ritka már]), vagy ha nincs saját eszközöd, akkor bérelhetsz egy x havi díj ellenében egy igazi, vagy virtuális számítógépet, ami netkapcsolattal lesz ellátva, és igen széleskörűen rendelkezel felette. Szóval lényegében két verzióról beszélünk: saját eszköz otthon, vagy bérelt szolgáltatás a távolban.

Otthon bekapcsolva tartott eszköz

A számítógéped (vagy valamely hálózatra kötött eszközöd) folyamatosan otthon bekapcsolva tartod, és a megfelelő szerver-szoftverek segítségével megindítod a „szerver” szolgáltatást.

Költséged az áramszámlabán, és az internethozzáférés költségében, és az esetleges szerver-gép beszerzési költségeiben fog jelentkezni. negatívum? sávszélesség probléma kifelé . (Torrent szervert akarsz mondjuk futtatni? akkor az egy otthoni szerver esetében lassú feltöltést fog eredményezni)

Pozitívum? sávszélesség lefelé. Belső hálózatodon az eszközeid és a szervereid között hasítani fog a dolog, főleg ha mondjuk összehoztál már otthon 10/100 Mbit helyett egy Gigabites infrastruktúrát. (Megfelelő kábelezés, megfelelő router(ek), és megfelelő eszközök).

Nem véletlen beszélek erről a pontról, mert ennek a saját számítógépes verziónak az az egyik alfaja, ha Te nem egy standard PC-t, hanem egy alacsony fogyasztásúra kialakított (és esetleg még más előnyökkel is rendelkező célhardvert állítasz csatasorra: jo példa ezekre mondjuk a raspberry pi, vagy egy NAS, utóbbiról itt nálunk az envisioner.hu-n bőven lesz szó.

Szerverbérlés

Más esetben bérelhetsz szervert: havi díj ellenében kapsz egy „virtuális számítógépet”, ami valahol egy szerver parkban csücsül (lényegében ez is egy számítógép, vagy fizikailag létező hálózati számítógépeknek egy meghatározott, lehatárolt, elkülöníthető részegysége), nem kell foglalkoznod az áramszámlával, az őrzéssel, jó esetben biztonsági mentés is van az árban.

Ezek a szerverek általában gerinchálózatra vannak kötve, igen jó sávszélességgel… Hátrány: ha otthon hozzá akarsz férni a szerveren lévő cuccaidhoz, akkor adott esetben majd türelmesnek kell lenned – a szükséges türelem mennyisége az otthoni internet-hozzáférésed letöltési sávszélességének függvénye.

Ha otthon elmegy a net, akkor nincs filmezés a szerverről.. erről volt szó. Előny: Ha a haverodnak akarsz valamit átjátszani a szerverről, akkor hasítani fog a dolog, és a te otthoni aszimmetrikus hozzáférésed lassú feltöltési sebességed nem fogja az ő letöltési sebességét negatívan korlátozni.

Amit én megemlítenék – az a havi díj téma: Akkor jó ez a modell, ha van egy szerverparkod, és tőled bérelnek tárhelyet, szervert a kliensek. Mert akkor a havidíjak téged gazdagítanak.

Cloud szolgáltatások

Felhasználástól függően otthoni, privát, kis volumenű használatra nem biztos hogy megéri egy szerver v. tárhely-bérletbe belemenni.

Ezen utóbbinak egy speciális altípusa az, amikor a Google-nek, Microsoftnak, vagy az Applenek fizetsz azért, hogy kapjál tárhelyeket (de végtelen számú szolgáltató létezik ma már.) Képeknek, doksiknak, bárminek, ezeknél azonban a felhasználás jóval korlátosabb, mint mondjuk egy igazi szerverbérlet esetén (ennek megfelelően ez természetesen az árban is meglátszik).

Jöjjön a nagy összehasonlítás

Szóval remélem, hogy az eddigiek alapján körvonalazódik, hogy mire is lehet használni egy saját szervert, ha még nem tiszta, akkor javasolnám olvasásra a „Mi az a NAS?” c. bejegyzésem, az pontot tesz a funkcionalitás sokszínűségének témájára, házi azaz otthoni szerver oldalról. A fentiek alapján azonban tiszta sor, hogy ha az ember tisztában van azzal, mire használna egy szervert, akkor egyszerű és könnyű lesz eldönteni, hogy privát vagy céges felhasználásra egy távoli szerver bérletbe,vagy inkább egy saját szerver csatarendbe állításába célszerű belefogni.

Foglaljuk össze a 2fő (+2 altípust), amiről beszélni érdemes, és nézzük tehát meg, hogy a sávszélességek tekintetében mire lehet számítani:

• Helyi tartalom : minden ami nálad van. A kábelmodemed és routered mögött. Pl.: Tárolt családi képek, letöltött sorozatok.
• Távoli tartalom : minden ami ezen kívül van. Internetes tartalmak. Torrent. Youtube, Spotify, Netflix, stb.

Node visszakanyarodva a téma fő kérdésére, mire jó egy saját szerver… ?

A fenti két verzió figyelembevételével válaszolnék: ha otthonra szeretnéd, filmezni, biztonságos adattárolásra, alkalmanként nagy mennyiségű adat megosztására, letöltésre (akár torrentezni) – és itt hozzátenném az irodai / vállalkozói felhasználást is (biztonságos adattárolás, megosztás és kollaboratív munka) – akkor egy helyben lévő saját szerver igen jó használatot tehet, megnövekedett kényelemszintet, biztonságot, és hatékonyságot eredményez, mindezt a rendszeres állandó költségek emelése nélkül.

Szerintem egy ilyen felhasználásra NEM alternatíva havidíjas távoli szerver dolgokba belemenni.

Ha Te viszont rendszeresen nagy volumenű anyagokat osztasz meg másokkal, és számít az, hogy a cuccokat kívülről mások gyorsan el kell hogy érjék, akár magas látogatószám esetén is, akkor otthonra már több szál gigabites netet kellene behúznod, es 2 atomerőmű hajtotta számítógépet kellene csatasorba állítanod ahhoz, hogy az érdeklődők tökéletesen ki legyenek szolgálva.

Ekkor már nem feltétlen lenne jó az éléskamrát szerverteremmé alakítani, ekkor már inkább kifizetődő lehet a „szervertevékenységet” kiszervezni, ergó bérelni – feltételezhetően a leírt tevékenységek következtében mar direkt bevételeid is keletkeznek, amelyek ezzel a szerverbérlet árképzésből adódó többletköltséget fedezni tudják.

Na de akkor lássuk az összefoglalótáblázatot, ami nagyon jól rá fog világítani az előnyeire és a hátrányaira a két (alias 4) verziónak.

Szumma szummarum

Én azt mondom hogy nézd át ezt a táblázatot. Aztán – ha még nem tetted – olvasd el a korábbi bejegyzésem, Mi az a nas? Ezáltal fogsz kapni egy képet arról, hogy mire is lehet jó egy szerver.

Mit olvashatsz ki táblázatból? Elég sok mindent, de a sorok magukért beszélnek. Kisvállalkozásoknak, otthoni privát felhasználóknak egyértelműen a második oszlopban kell gondolkodniuk – saját célhardver az otthonukban szerverként beüzemelve.

Ezáltal egy nagyon jó otthoni hálózati sávszélesség mellett lehet az adatainkkal dolgozni, ha valamire szükségünk van kívülről, akkor az eszköz éjszakánként csendben és energiatakarékosan megoldja, anélkül, hogy egy bármilyen nagyobb fogyasztás laptopot vagy számítógépet bekapcsolva kelljen tartani.

Az adatainkat nem adjuk más kezébe, raid tömbökkel készülhetünk arra, hogy ha egy merevlemez elromlik akkor ne legyen adatvesztésünk, és az elérhető lemezterületnek csak a pénztárcánk szab határt!

Egyszerű üzembe helyezés, gondozásmentesség, bővíthetőség, havidíjak és rejtett költségek nélkül, kényelem, gyorsaság és adatbiztonság. Ezt tudhatja, ha egy NAS-t csatarendbe állítunk.

Az egyetlen komolyabb hátrány az igazából az, hogy ha mondjuk betörnek hozzád (neadjisten) és a nast fizikailag ellopjak, akkor adatvesztéssel lehet számolni. (Már ha a NAS központi tárolóként funkcionál, nem pedig biztonsági mentés-re szakosodott hálózati egységként).

A másik nevén nevezhető hátrány, amivel számolni lehet, hogy míg egy google drive-ba tudsz havidíjasan beszállni, invesztíció nélkül, addig egy nast bizony meg kell venni. Ez elköteleződés. De behozza az árát, az garantált.

Innentől kezdve pedig csak rajtad múlik, hogy mihez kezdesz a magadhoz vett információkkal! 🙂 Kellemes bezsongást kívánok!