SMS-en szocializálódott, személyhívót mellőző, hangpostát nem preferáló társadalmunk mindennapi bugyraiba bebummolt az elmúlt évek digitális térhódításának egyik fenegyereke, a hangüzenet.
Mire jó a hangüzenet, és mire nem?
Feltételezem, hogy mindenki látott már a telefonjához, mint diktafonhoz csevegő ismerőst (vagy esetleg maga próbálta / használja esetleg): A hangüzeneteket lehet szeretni, vagy nem szeretni, abban azonban megegyeznek a vélemények, hogy van az úgy, hogy az ember kényelmesen jön ki abból, hogy hangüzenetet küld, vagy hallgathat.
Hangüzenet küldésével pötyögés nélkül, fél kézzel (vagy indítás után anélkül), oda nem nézve, akár autót vezetve, főzve, vagy bármilyen más aktív tevékenységet folytatva van lehetőségünk kommunikálni, de amit én a legjobban szeretek az az, hogy lényegében az embereket kényszeríti arra, hogy figyeljenek egymásra, és hallgassák végig, hogy mit akar a másik.
(Ami alatt nem azt értettem, hogy másokat arra kényszerítek, hogy hallgassanak engem végig! :D)
Vannak azonban helyzetek, amikor a hangüzenetek túltolásával kifejezetten meg tudjuk keseríteni ismerősünk életét (vagy ő a minénket)… Tedd a szívedre a kezed, és valld be őszintén, mely alábbi pontokkal találkoztál már korábban?
- könnyű átesni a ló túlsó oldalára, és annyit dumálni, hogy hallgathatatlan lesz a dolog… egy 10 perces hangüzenet tele sallanginformációkkal nem épp az a verzió, amit bárki szívesen ül le meghallgatni (tisztelet a kivételnek)
- nulla átgondolás, szervezettség, és következetesség nélkül egymás után 96 hangüzenetetet küldeni félmondatokkal
- nem megvárni azt, hogy valaki reagáljon egy korábbi üzenetünkre teljes egészében, és minden (akár írott) (fél)mondatára válaszolni egy hangüzenettel
- olyan dolgokat küldeni hangüzenetben, mellyel az adott félnek később még dolga van (emlékeznie kell pontos részinformációkra, vissza kell keresnie, stb.)
A fentiekből elég, ha csak foszlányosan fordul elő bármi, egyből inkább időrablás lesz valami dumás ismerősünkkel hangüzenetezni. De ne vessük el a sulykot, vannak helyzetek, amikor kifejezetten jól lehet hangüzenetekkel kommunikálni, és bizony az elmúlt években nem volt nehéz a dolog rácsúszni rendszeres használatára ahelyett, hogy állandóan pötyögnünk kellene – maga a tény, h nem kell pötyögnünk, na az azért elég sokat dob a latba.
Mondhatnád, hogy ott a Google szövegfelismerő (példaképp), kapcsoljam be, diktáljam a telefonnak simán, amit mondani szeretnék, és ő majd írásba önti… Igen, lehet ezt is. Szép lassan, tagolva beszélve fogok kapni egy írásjelektől és emojiktól mentes, a szavak nagy részét helyesen eltalált szövegfelismert szövegeket. Nem tökéletes, de működik, és igen, ez egy alternatíva.
Hogyan használok én hangüzeneteket?
Whatsapp, Viber, Signal, Skype, Messenger és társaik képesek két dologra
- A telefonon hangüzenet hallgatása közben van lehetőségünk gépelve válasz írását kezdeményezni
- Számítógépen történő hallgatás közben tehetjük meg ugyanezt
A második, utóbbi verzió esetén segítségünkre válik, ha egy webböngészőben nyitjuk meg a csevegőablakot, vagy egy kifejezetten erre a célra feltelepített csevegőkliens-applikációban machinálunk.
Hát én pont ezt szoktam sokszor kihasználni: Hangüzenetek hallgatása közben lehetőségem van tömören, vázlatszerűen gépelve már elkezdeni a választ – amit még nem küldök el – anélkül, hogy le kellene állítsam a hangfelvétel lejátszását. Amikor mindent végighallgattam, és mindenre válaszoltam írásban, akkor egyetlen üzenetet küldök, nem pedig nyolcat.
Ha pedig valakitől viszonylag értelmes, és strukturált formában kapok írott üzenetet, akkor van lehetőségem átgondolva, strukturáltan válaszolni, egy kulturált számú és hosszúságú hangüzenet-halmazzal (pl. 3 db maximum 1 perces hangüzenettel) nem pedig 1 db 12 perces üzenettel, vagy 42 db 18 másodpercessel.
Ez már a hangüzenet – vagy inkább „instant messaging”-etika?
Vannak olyan ismerőseim, akikkel ez a koncepció oda-vissza jól működik, egy ilyen, strukturált választ fogadván ők is pontokba szedve és tárgyilagosan tudnak válaszolni, akár hangüzenetben, akár írásban.
Dinamikusan változik, hogy éppen melyik fél válaszol hangüzenetben, vagy írásban, de az egyszer biztos, hogy nem egy országra szóló nyomonkövethetetlen katyvasz lesz az egész, hanem egy logikus, magától értetődő okfejtést.
Persze mondhatnád azt is, hogy „miért nem telefonáltok”? 🙂 Na kérlek erre az a válaszom, hogy azért, mert a hangüzenetet akkor hallgatja meg az ember / akkor válaszol rá, amikor erre rá akarja szánni az időt. Ha valami sürgős, fontos dolog van, akkor hidd el, én is inkább telefonálok.
Mindez e-mailben is lehetséges?
Hosszú felvezetés után érkezzünk meg a mai bejegyzésünk apropójához: Dr. Novák Hunor ajánlotta figyelmünkbe a napokban a nat.app cég egyik ingyenes termékét, a Google Chrome böngészőbe telepíthető kiegészítést, a Vocal – Record voice messages in Gmail-t.
Hogy ez mit tud? Szerintem a fentiek alapján könnyen kitalálható, de azért lássunk tisztán: „Whatsappot csinálhatunk” a Gmailből, ugyanis a bővítmény telepítésével lehetőségünk lesz hangüzenet-emaileket küldeni Gmailes levelek írásakor.
Ha a nem ideális hangüziküldő-szokásainkat ráeresztjük az e-mail fiókunkra, azaz a fenti taglalt „etikettre” totálisan nem vagyunk tekintettel, akkor persze Game Over, rá lehet fázni rendesen. Nem véletlenül említettem meg a fenti pontokat, viszont vannak felhasználási helyzetek, amikor az e-mailes hangüzenetnek bizony van keresnivalója a színtéren. (Nem figyelmen kívül hagyva persze hogy ennek is lehetnek adott esetben hátrányai).
Persze akik kifogásokat akarnak keresni, mondhatnánk azt, hogy ez E-mail az nem erre való, vagy hogy küldjél mobilos hangpostát, vagy hogy vegyél üzenetrögzítőt. Igen, vannak más alternatívák, és a Gmail-ben küldött hangüzenet is csak egy megoldás a sok közül, ezt bevallhatjuk.
Viszont hasznos cucc, mondom ezt annak ellenére, hogy alapjában azt vallom az e-mail azért mégiscsak maradjon e-mail, amiből alkalomadtán bizony könnyedén vissza-visszakereshetünk bármit, amire később szükségünk van.
Dr. Novák Hunor a pácienseinek szokott ezen kiegészítésével hangüzenetet küldeni: Ez meglátásunk pont egy olyan célterület (a kommunikáció milyensége és iránya miatt: páciens kérdez írásban, Orvos teljeskörűen hangüzenetben válaszol, anélkül, hogy titkárnőt kellene tartson, aki majd legépeli a választ), amihez nem csak hasznos, hanem tökéletesen ideális is tud lenni a bemutatott kiegészítés.