Személyes hatékonyságukat magas szintre fejlesztett emberek számára már trivialitás a téma, az önfejlesztésben még kezdő emberek viszont a felismeréssel, és az elvek alkalmazásnak megkezdésével bizony azt a nagy betűs tantuszt fogják földre esés után keresgélni.
Nem, nem azt akarom írni, hogy vannak családi dolgok, vannak munkahelyi/üzleti dolgok, vannak fontos, vagy még fontosabb dolgok, vannak haveri dolgok – tudvalévő, hogy rengetegféle módszer szerint rendezgetheti az ember a teendőinek, intéznivalóinak listáját.
Hatékony emberek a lehetőségekhez mérten próbálják tervezni tervezik az életüket. Nem mennék bele most az első szekcióba, ami arról szól, hogy a vágyakból/álmokból hogyan készítsünk tervet. Kezeljük tényként, hogy tudatos élettervezés esetén az embernek a nagy céljaikkal szoros összefüggésben (vagy abban nem) lévő napi teendők sokaságával kell szembenéznie.
A zavarosban történő úszásban ha rendezni próbáljuk gondolatainkat, akkor az egyik legjobb módszer, ha a teendőket aszerint kategorizáljuk, hogy milyen összefüggésben vannak a nagy célunkkal, adott teendő elintézése lendíteni fog-e minket a nagy cél irányába vagy sem, és ha igen, akkor milyen módon.
De ne beszéljünk rébuszokban, nevezzük egyszerűen csak A-B-C kategóriának, és lássuk miről is van szó pontosan:
- A kategória: stratégia dolgok, melyek hosszútávú céljaink eléréséhez nélkülözhetetlenek.
- B kategória: napi operatív dolgok, melyek a rövidtávú túlélésünkben töltenek be meghatározó szerepet.
- C kategória: minden más, olyan dolgok, amelyek nem visznek minket közelebb a nagy céljainkhoz
Stratégiai dolgok (A)
Miért ez az A kategória? Mert ha ezekkel a dolgokkal nem foglalatoskodunk, nem fogunk előrejutni. Hosszútávú kiteljesedésünkhöz, fejlődésünkhöz járulnak hozzá, lényegében ez a legfontosabb halmaz.
Ez a kategória általában olyan dolgokkal van tele, amit ha ma nem csinálunk meg, nem fogja senki a nyakunkat szorongatni érte. Nem fog senki lecseszni. Dehát akkor mi a baj? Hát pont ez: ha nem vagyunk képesek stratégiai teendőinket lépésről lépésre megvalósítani, akkor életünk végéig egy helyben fogunk toporogni.
- Mennyivel egyszerűbb esténként a TV elé leülve a meccset bambulni, mint frissíteni az önéletrajzunkat, mint képezni magunkat, olvasni, új állásokra pályázni, melyek előrébb vihetnek?
- A munkában mennyivel egyszerűbb a „nagy falat” tennivalókat (melyek előrébb vinnének) halogatni? Mennyivel egyszerűbb „e-mailezgetéssel” tölteni az időt, ahelyett, hogy a hetek óta halogatott kimutatást elkészítsük, amire alapozhatnánk a következő negyedév munkáját?
- Heti egy előre átgondolt, listás bevásárlás? Mert a táplálkozás fontos.
Nyilvánvalóan A és A feladat között is lehet prioritásbeli különbség, de közös tulajdonságuk az, hogy ha holnapra elhalasztjuk őket, rövidtávon nem származik belőle hátrányunk. Viszont ha rendszeresen holnapra halogatjuk őket, akkor bizony hosszútávon gondok lesznek, illetőleg ha gond nem is lesz, előrehaladás semmiképp sem.
Napi operatív tevékenységek (B)
A B kategóriába tartoznak azok a tennivalók, amelyek ahhoz kellenek, hogy rövidtávon ne legyünk gondban. Ha alkalmazott vagy, be kell menni dolgozni. Ha vállalkozó vagy ki kell szolgálnod az ügyfeled határidőre, meg kell írnod a számlát, be kell szedned a pénzt.
De mondjunk ennél triviálisabb dolgot: kajás példánál maradva: Enni kell, inni kell, tisztálkodni kell; fura őket itt látni; reggelig lehetne sorolni a példákat, csupa olyan dologról van itt szó, amit ha nem csinálunk meg, akkor abból bajba kerülhetünk, sőt, ha a dolog jellege olyan még akár mások is a nyakunkra fognak járni miatta, sőt ezen kívül hipp hopp azonnal bajba is kerülünk.
Ha nem mentél el vásárolni – átgondoltan, és tervezetten – akkor lehet hogy gyorsan most kell elugranod valahova bedobni valami kaját, vagy rendelned kell valamit, vagy ki tudja, de valamit enned kell.
(Nem azért nem fog valószínű senki a nyakunkra járni, ha nem mostunk fogat, de ha nem mosunk fogat 5 éven keresztül, akkor lehet hogy lesz, aki elundorodik ha kinyitjuk a szánkat, ha egyáltalán ki merjük még nyitni felfedve ezzel a gyalázatos/vagy hiányzó fogsorunkat.)
Minden más (C)
Azon tevékenységek sokasága, melyeknek nulla ráhatásuk van a napi életvitelünk biztonságára, és ugyanígy nulla ráhatásuk van a hosszútávú boldogulásunkra, vagy céljaink elérésére. Egyénenként változó, hogy mi tartozik ide, én most személyes tapasztalatból merítve említenék 1-2 példát:
- kutyasétáltatás, gondozás – középtávon nem célom, hogy legyen kutyám, ezért most sincs, ha lenne, akkor a fontos céljaimtól eltérítő időrablásként élném meg – félreértés ne essék szeretem a kutyákat úgy egyébként általánosságban, és örülnék ha lenne egy, de nincs neki (még) itt a helye és az ideje
- házimunka, pl takarítás – nem, nem kell igénytelennek lenni, de vannak azok a helyzetek, amikor az alapos nagytakarítás feleslegesen veszi el az időt bármi mástól, és túl sok haszna nem lesz!
- a már említett tv-zés… ha épp nem azért nézel kifejezetten tv-t vagy netflixet, hogy idegen nyelvet tanulj, akkor nagy valószínűséggel egy totálisan felesleges időtoltés.
- kétnaponta nagybevásárolni menni, lista nélkül, csellengeni a boltban, nézelődni? az már nem a tervezett előrelátó bevásárlás, se nem a „muszáj valami táplálékot bevinnem” típusú shoppingolás. Ez már időpazarlás.
Mire kell törekedni?
Most mondhatod azt, hogy jaj nehogymár ne legyen időd egy kutyára? Nehogymár ne legyen időd takarítani? Hisz hipp-hopp fel lehet porszívózni! Mit mondok én erre? Az attól függ!
A pénzügyeknél is van az az elv, hogy fizess magadnak először. Mit jelent ez? Helyezzük perspektívába a dolgot,nézzük meg, hogy a nagy célunk érdekében mire mennyi időre van szükségünk, mennyi időnk megy el az ügyes-bajos napi, de fontos és elkerülhetetlen dolgokra. Próbáljuk meg ezekre a dolgokra félretenni az időt! Költsük el ez ezekre a dolgokra szükséges időt! Érezzük azt, hogy ma fontos dolgokat vittünk véghez, és még azt is megcsináltuk amit muszáj volt.
És ha mindezek után marad időnk tv-zni, vagy kutyázni, vagy takarítani, mert minket ez kapcsol ki, akkor hajrá, töltsük el szabadidőnket belátásunk szerint.
Nincs szükség arra, hogy a todo-progidban ezeket leosztályozd A-B-C kategóriákra… Ha vannak céljaid, terved, akkor amikor nézed a teendőidet, tudni fogod automatikusan, hogy a fontos dolgok azonnal magas prioritást kell hogy kapjanak – akkor is ha időigényesek – illetőleg látni fogod, hogy bizonyos projektjeid sokszor hosszú időn keresztül kizárólag A kategóriás tevékenységekből fog összeállni.
Nem fekete-fehér
A dolgok flexibilisek, egymásból következhetnek, de legfőképpen a nagy célunktól, céljainktól függenek. A három kategória egészséges, de a célok eléréséhez szükséges és elégséges kombinálására kell törekedni.
Ha Neked egy kutya életed egyik nagy vágya, akkor nálad a kutyával töltött idő be fog épülni a B tevékenységek közé. Hisz ha már kutyád van, nem akarhatod hogy baja essen. Jó gazdi szeretnél lenni.
A gyerekvállalásról
Durva példával élve, aki gyereket vállal, az irtózatos mennyiségű időt áldoz (kétgyerekes apaként tapasztalatból beszélek), és éveken keresztül fog a B kategóriában sokkal több időt eltölteni, mint korábban. Ne érts félre, csodálatos dolog a gyerek!
A kérdés az, a gyermekek nevelésének ténye és folyamata, neked Top3as életcélod-e? Igen? (Nekem az!) Akkor érdemes úgy alakítani az A tevékenységeidet (barátnő, feleség, és a többi itt most nem részletezésre kerülő tennivaló :D), hogy annak gyermekáldás legyen a vége.
Ha pedig a gyermek megszületett, akkor véres verítékkel örömmel veszed azt tudomásul, hogy a gyermek gondozása B tevékenységeket generál (meg kell etetni, fürdetni, altatni), mindemellett A tevékenységek szükségességét hozza magával, hisz foglalkoznod kell vele, akarod hogy ismerjen, akarod hogy tanuljon, és azt szeretnéd hogy az értékeidnek megfelelően nevelkedjen, ettől (is) fogod magad egésznek érezni, kiteljesedni.
Amint már mondtam: lehet úgy is gyereket nevelni, hogy adsz neki enni, inni, fürdetés fogmosás ráér hetente, beszélgetni nem kell vele, stb, de utána nem kell csodálkozni azon, hogy milyen irányt vesz a dolog. Példa az A-tevékenységekre. A gyermek nem valószínű, hogy minden nap oda fog hozzád menni mondani, hogy foglalkozz velem, máskülönben „hülye maradok”.
Ha valaki hetekig nem takarít, akkor abból bizony előbb utóbb C-kategóriás tevékenységből B-lesz. Durva példával élve: nemcsak hogy megesz a kosz, hanem higiéniailag bajod lehet belőle. Én nem azt mondom, hogy eddig el kell húzni a dolgot, hanem azt, hogy nem szabad, hogy a takarítás (példaképp) olyan gyakorisággal és időigénnyel működjön, hogy ezáltal kifogásként szolgálhasson, hogy miért is nem volt időnk az A- kategóriára.
Merthogy időnk az lett volna rá – tudod mi nem volt? Akaraterőnk. Miért? Talán nem vagyunk a célunk irányába elég elkötelezettek. Akaraterőnk nem volt, hogy a könnyed és megterhelés nélküli, kiválós kifogást szolgáltató C dolgok helyett inkább az A-dolgokkal fókuszáljunk. Egyetemista koromban rendszerint vizsgaidőszakban elég sűrűn lett kedvem (hirtelen, már-már tudat alatt is) takarítani, mosogatni… Ismerős? 🙂
Az égő vágy, a célok és az akaraterő hiánya
Akinek nincsenek meg ezek a dolgok, azok nemes egyszerűséggel tudják osztani (általában) az észt, hogy „nehogymár erre vagy arra ne legyen időd, hisz az semmeddig sem tart”. Ők szívesen beosztják neked, hogy mit csinálj, mit gondolj fontosnak, miközben a saját dolgakat sem tartják kézben. Ők azok, akik irigykednek a végén mindenkire, aki vette a fáradságot, beletette az időt és az energiát, és megvalósított valamit. Ők azok, akik ilyenkor azt mondják, hogy „nekem erre nem lett volna időm”.
Akinek nincsenek határozott, leírt céljai, nincs terve arra, hogy ezeket hogyan érje el, az nem is fogja tudni értelmezni ezt a hármas kategorizálást, hiszen nála az A csoport nem létezik, csak a B és a C, úgy táncol ahogy a szél (és a környezete) fütyül, és önmegvalósításának, előrehaladásának, sikerességének, valamint annak hogy évek múltával egy boldog életre fog visszatekinteni… no ezeknek várható értékéről inkább felesleges is elmélkedni.
A nagy cél lehet
A cél lehet egy gyermekek nevelése, az anyagi függetlenség, a nagy cél lehet az, hogy az Antarktiszon sétáljunk, vagy hogy hobbinkból tudjunk megélni… Bármi is legyen, vagy bármelyek is legyenek ez(ek), ha felvázoljuk őket, és tervezünk értük, mérföldkövek mentén haladunk, akkor bizony a napnál is világosabban fogjuk látni nemes egyszerűséggel, hogy mi az, ami előre visz minket, és mi az, ami hátráltat.
Én pedig mindig azt mondom, hogy
Mindenkinek arra van ideje, amire akarja hogy legyen.
Ezt pedig azzal egészíteném ki, hogy a kérdés az, hogy Te tudod-e magadról, hogy mi az a vágyott dolog, amire igazán akarod hogy legyen időd, és miért épp ez az, ami.
Ne törekedj az indokolatlan tökéletességre
Ha még egy tipped adhatok – ne törekedj a tökéletességre. A kategóriás dolgaidra nézve: inkább legyen kész 2 dolog 80%-ra minél előbb, mint 1 dolog 100%-ra. Az az utolsó minőségbeli 20% tudja elvinni az időd 80%-át… És Neked arra van szükséged, hogy az időd 20%-ával érd el a 80%-os eredményt. (Pareto-elv)
Csak 80%-os? Nem baj. Holnap is lesz nap, és majd javítasz rajta aznap, amikor az lesz a legfőbb feladat.
